"...A kolosszális hal-halálmasina tovább zúg, dübörög, kínzócölöpöt ver le, sírmunkagödröt ás, koporsózsilipet betonoz. A gépezet gyomrában emberek élnek. Üléseznek, telefonálnak, iktatnak, gombokat nyomogatnak, fogantyúkat rángatnak. Gépnevelte janicsár foglyok. Hajdan közös anyanyelvünk tudattalanjuk mélyére süllyedt..."

Az írás azokról a morális szempontból kétes praktikákról szól, amelyekkel a vízépítési megaprojektek tervezői és építői szereznek politikai és pénzügyi támogatást ambíciózus terveik számára. Megjelent angolul: L. Zsolnai, ed. The Spiritual Dimension of Business Ethics and Sustainability Management. Cham: Springer International Publishing, pp. 143–157.

Ha az ellenség előtt, fekve kell ásnunk, feküdjünk oldalunkra és vállunkra, szétterpesztett lábainkkal támaszkodjunk meg; az ásónyelet egyik kezünkkel a lap közelében alulról, a másik kezünkkel a végén felülről markoljuk meg.

Ha császárság van, azért, ha kapitalizmus van, azért, ha szocializmus van, azért. Kerül, amibe kerül, mindegy, csak épüljenek a nagy, reprezentatív vízi létesítmények, amelyek már „rátekintésre, külső megjelenésükkel is elárulják a jelentőségüket".

A jövő mutatja meg, miképpen hat a Duna-kérdés rendezése az Észak-Amerikában és Európában visszaszorulóban lévő, de összességében ma is jelentős gátépítő iparra és miképpen a vele szemben álló, világszerte terjedő folyóvédő mozgalmakra.

Szokásaink, életritmusunk, nyelvezetünk - és mi tagadás, erkölcsünk is - átalakul a technológia következtében. A technológiák kiirtják a költészetet - és nem teremtenek új költészetet, vagy ha igen, úgy a saját költészetüket teremtik meg, nem a miénket.

A Duna Kör novemberben társadalmi szervezetté alakult. Alapító nyilatkozata szerint célja a bioszféra és a társadalom együttélési lehetőségeinek feltárása és ennek megvalósítása egy fenntartható világ elérése érdekében. Jelmondata Comeniustól származik: „Minden szabadon folyjék, távol legyen a dolgoktól az erőszak”.

Ha erőszakot szegeznénk szembe az erőszakkal, továbbra is a technikai logika foglyai maradnánk. Nem új erők keltésére volna szükség; ez végül csak magasabb szintre emelné az erőszak kultuszát. El kell gondolkodnunk azon, hogyan apaszthatnánk le a társadalomban felhalmozott erőszakmennyiséget, egészen addig, amíg újra felszínre kerülhet az emberi szellem energiája.

A csehszlovákoknak [...] még fél évszázadot kellett várniuk, hogy a szövetséges magyar kormány jóvoltából ölükbe pottyanjon mindazon jog, amelyet Franciaország 1919-ben fegyverrel szerzett meg az ellenséges Németországtól.

"A Tisza II. súlyosbította a természeti hátrányokat. Ezt látva sokan feladták a harcot, és elmentek olyan helyekre, ahol kisebb a kockázat. Mégis, se a vízügy, se a megye részéről önbírálatot nem hallottam soha, pedig nekik is volt közük a károkhoz."

A csehszlovák-magyar dunai vízlépcsőrendszer története, a tervezési folyamat abszurditásba hajló folyamatának a leírása.

Ha minden a tervek szerint halad, az évtized közepére-végére új ruhába öltözik a Felső-Duna. A kusza erdők, a termőföldek, a szeszélyesen kanyargó folyó helyén kialakul a mérnöki táj.