Az írás azokról a morális szempontból kétes praktikákról szól, amelyekkel a vízépítési megaprojektek tervezői és építői szereznek politikai és pénzügyi támogatást ambíciózus terveik számára. A bős-nagymarosi  dunai vízerőműveknek, a rajnai Nagy Elzászi csatornának és sok más megaprojektnek a története számos példát kínál a manipulációra, mint például az ésszerű tervezési korlátok túllépése, a projektek költségeinek az alultervezése, a közjóra való alaptalan hivatkozás, hamis ígéretek a hasznokról, politikusok ígért sikerek riválisaikkal szemben, az érveknek az éppen uralkodó politikai ideológiához való idomítása, a kritikák elnyomása vagy cenzúrázása. Az efféle praktikák számos esetben sikerrel járnak, és a káros gazdasági, ökológiai és társadalmi következményekkel járó megaprojektek felépülnek. A kevés kivételek közé tartozik a Nagy Elzászi oldalcsatorna (a felénél abbahagyták) és a bős-nagymarosi projekt (a nagymarosi építkezést leállították és helyreállították a Duna szabad folyását).

[A teljes szöveg angolul itt érhető el.]

***