Nyamandú Ru teremtette az első földet, amelyet Iví Tenondénak hívtak, ezt azonban egy hatalmas tűzvész és özönvíz elpusztította, ezért aztán a tavasz istenének, Hakairának egyik fia teremtett egy új földet, amelyet Iví Pjaúnak hívtak, és azt az elpusztított föld lakóinak tükörképével népesítette be. Diametere a mi földünknek 1720 német mértföld. Az ő gömbölyűsége nem tökéletes, hanem egy kevéssé lapos a két pólusok felé. Az ő Útja, mellyet a Nap körül elvégez, áll száz tizennyolc millió, kilencszáz huszonötezer, hétszáz tizennégy német mértföldekből; úgyhogy minden minutában el kell neki végezni két száz német mértföldeket. Kisebb a Napnál egy millió háromszáz hatvanhét ezer, hat száz harmincegyszer; nagyobb pedig a Holdnál ötvenkétszer. Szint olyan viszontagságokon megyen által, valamint a Hold. Mikor a Holdban Újság van, akkor a Földnek tölte van; mikor pedig Holdtölte van, akkor a mi Földünkben, ha valaki tudniillik ezt más bujdosó-csillagból nézné, újság van; a negyedik fertály van akkor a mi Földünkben, mikor a Holdban az első fertály vagyon. Mikor a mi Földünk megtelik, tizennégyszer nagyobb világosságot ad a Hold lakosinak, mint a Hold ád nékünk az ő legnagyobb teljességében. Az első földet a guaraník igaz ősatyja, miután elképzelte majdani földi hajlékát, isteni bölcsességével, alkotó képességével, varázspálcájának hegyével teremtette meg. Öt halhatatlan pálmafát teremtett, és ezeken a halhatatlan pálmafákon nyugszik a föld hajlék. A földet egy Triana Rodrigo nevű ember vette legelőször észre, mikor már csak két mérföldre voltak tőle. Az ígért évdíjat mindazáltal mégsem ennek adták. A katolikus királyok úgy gondolták, hogy azt az admirálisnak kell oda ítélniök, aki még éj kezdetén megpillantotta ama fényt — mintegy jelképét azon lelki világosságnak, melyet ő idevivendő volt. Mivel most már meg volt állapítva, hogy a föld felfedezve és egészen közelben van, a hajók vitorláikat bevonva megállapodtak. A legénység pedig napkeltétől őket még elválasztó hosszú órákon át örvendezésnek adta magát az általuk oly epedve és türelmetlenül várt eredmény fölött. Az egész föld, a tudósoknak felvetések szerént, eltáplálhatna három ezer millió embereket; most pedig alig van a földön ezer és nyolcvan millió. Ezek közül Ázsiában találtatik hatszázötven millió, Afrikában százötven, Amerikában százötven, Európában százharminc millió. Magában Németországban, a hiteles felszámlálás szerént, vagynak nyolcvanezer faluk, kétezer száznyolcvanhat városok, és ezernyolcszáz tizenkét helységek. Van egy mesterség, melyet mindenki ismer, férfiak és nők egyaránt: ez a földművelés. Gyermekségüktől fogva tanulják. Részben az iskolában nyernek előzetes kiképzést, részben pedig a várossal szomszédos földeken, szinte játszva tanulják: nemcsak nézik, de testedzésre való alkalmul is felhasználják. Amint mondtam, a földművelést mind tudják. Ezenkívül mindenki még külön mesterséget tanul: gyapjúszövést, lenfonást, kőművességet, ács, kovács, asztalos mesterséget. Ezenkenkívül más mesterséget nem igen tartanak magukhoz méltónak. Franciaország példának okáért, azt mondja az író, különösen alkalmatos a földmívelésre. A föld termékeny, az idő járása alkalmatos, a lakosok elevenek, a kereskedés könnyű; mert bővölködik nagy folyóvizekkel, s a tenger mind Északi, mind Déli oldalait mossa. Mi az oka tehát még is, hogy a szántás-vetés nem igen boldogul Franciaországban? Minekutána ennek némely közönségesebb okait adja, azt mondja azután, hogy némely nagy gazdagságok egészen bényelik a kisebbeket; hogy sok más mesterségek, nevezetesen a finánc, vagy az uzsorás, nagy utat nyit a hirtelen való meggazdagodásra, azért is megutálják a szántás-vetést, melyből a hasznot későbben reménylik. Miképpen kellene tehát mind Franciaországban, mind másutt, s nálunk is, a föld-mívelést boldogítani? Egy hathatós eszköz lenne erre a többek között az ha a szántó-vetők nagyobb becsületben tartattatnának. Már az oskolában közönségesen minden nap jól fejekbe kellene verni a gyermekeknek, mely hasznos, mely ártatlan, s mely szép mesterség légyen ez; úgymint amely nélkül a többek semmit sem érnének. Meg kellene ott becsülni a szántó-vetőknek gyermekeiket, s azért hogy nincs ezüst gombos mentéjek, nem kellene őket a náloknál alábbvaló, rosszabb tanuló s rosszabb erkölcsű úrfiacskáknak utánok ültetni. Tupá műve ez a rút föld. Küzdeni kellett vele éjjel-nappal. Négy órakor felkeltünk, s virradat előtt mán mentünk a mezőre. De vót értelme. Az egész határ fel volt osztva az embereknek. Aszerint, hogy ki hogy szolgálta az urakot. Vótak akik három nap dolgoztak egy héten az uraknak, s vótak akik két nap. Vót aki csak egy nap. Külső színekre nézve a kövér földek többnyire ritkásak, és duzzadtak, úgy hogy ha az ember az ilyen földben egy gödröt ás, és a kiásott földet lábával ismét benyomja, a gödör tele nem telik. Ha egyik kezedből a másikba labda- formán hajítod, egyszerre széjjelmorzsolódik: ha nyomod, nem ragad az ujjaidra, mint a szurok; lágy, kövér, sikámló a tapintás alatt. Ha a nyelvedre veszed, elolvad: lehet gyúrni, és dagasztani, s mint a vajat szépen szelni: a szántó-vas után fénylik, és a varjak, csókák rakással tódulnak az eke után; mélyen levan, és mentül alóbbról fordítja fel a vas, annál ritkább; könnyen beveszi, és elereszti a vizet: ha megszárad, nem kemény, meg nem hasadozik, noha egészen ki nem szárad; hanem a levegőből szüntelen sót és olajat szív bé. Búzának örökké meg kellett trágyázni, s egy trágyázás után két termést vettünk le. A második ganaj neme, az emberganaj. De ezzel mi nálunk, nem tudom mitsoda balvélekedésból a gazdák nem szokták földjeiket kövéríteni. A régiek legtermékenyebb ganaj nemének tartották. Már ugyan azokban az országokban, amelyekben a gazdaság mesterségét, szintúgy tanulják, mint akármely egyéb tudományt, ezt a ganaj nemet is haszonra fordították. De nem is ok nélkül: mert az ember legkövérebb, s a legjobb tápláló eledellel élvén, bizonyosan az ebből készült ganajnak is hasznosabbnak kell lenni; mint akármely másnak. Kár hogy azokon a helyeken, a hol marhát keveset lehetvén tartani, s következésképpen keveset ganajozni, azonban a határ is nagyon sovány, a gazdák még azért fizetnek, hogy a ganajt a napszámosok kihordják, s a vízbe öntik, (amellyel a vizet is megvesztegetik) holott másutt azok fizetnek a gazdának, vagy a városnak, akik kihordják. Brüsszelben a ganaj kihordásnak minden esztendőben 14000 forint az árendája. Atwerpenben 12000 másutt még nagyobb is. Egy hollandus felől azt olvassuk, hogy midőn elszegényedett volna, emberganajjal kezdett kereskedni, még pedig oly szerencsésen, hogy abból nem csak újra felvetette magát, hanem felette is meggazdagodott. Innen van osztán, hogy a belgák szántóföldjei, nem csak termékenyek; hanem még minden esztendőben is szánthatók, s vethetők: minálunk pedig hevertetni kell a földet, ha a gazda azt akarja, hogy valamije teremjék. Amelyik jól tudta az aratást, nagy markot hajtott avval a sarlóval, jó nagy markot hajtott, gyűlt a kéve, s akkor kötelet vettek, rakták belé, s egyből kötözte. Karddal is háborúztak, de csak annyi vasneműt kaptak, hogy fából megcsinálták az ásót, s kereken pléhet, s úgy ásták a földet fel. Az egyes ember munkateljesítménye több körülménytől függ; ilyenek az ember erőállapota, az évszak, az időjárás, a napszak, az ellenséges hatás, továbbá, hogy hosszú– vagy rövidnyelű szerszámmal dolgozhat-e. Hosszabb ideig tartó, pihenés nélkül való munkánál az egyes ember teljesítménye idővel lényegesen csökken. Négy órát meghaladó munkánál a teljesítmény az első négy óra teljesítményének kb. a felére száll le. Kedvező körülmények között, több órás munkaidőnél, hosszúnyelű szerszámmal gyakorlatlan ember (a nem műszaki katona) közepes földben óránkint 0.3 m³ földet tud kitermelni. Nehéz földben ennek a tömegnek csak a felét, azaz 0.15 m³-t, könnyű földben azonban kétszer annyit, azaz 0.6 m³-t is kiemel. Munka közben a kiemelt földet egyidejűleg csak kb. 2.50 m távolságra és 2.00 m magasra tudja dobni. A gyakorlott ember (utász vagy árkász) teljesítménye a gyakorlott ember teljesítményének kb. a kétszerese. Rövidnyelű szerszám használatánál a fentemlített teljesítmények körülbelül a felére csökkennek. A gyalogsági ásó vagy kis ásó az ásólapból (A) a hátlapbordából (B) és a nyélből (ny) áll. Az ásó összsúlya 0.65-0.70 kg. Az ásólap acélbádogból készült. Az ásólap két oldaláról kinyúló bordák képezik az ásó-nyakat (h) a gyűrűvel (r). A nyél (ny) símára kidolgozott és kencével beeresztett kőrisfából készült. Az ásótok a bőrkeretből áll, amelynek jobb oldala fehérbádog-sínnel van bélelve. (Az új gyalogsági kis ásótoknál hiányzik a fehérbádogsín bélés.) Ha ásómunkálatok következnek, az ásót a derékszíjon hordjuk, különben a hátbőrönd bal oldalára (köpeny alá) csatoljuk; ennél a hordcsatlékot fektessük a bal főzőedényszíj körül és gomboljuk be. Az ásó nyelét a felcsatolt köpeny, felöltött köpenynél pedig a köpenyszíj tartja, utóbbi esetben a köpenyszíjat a két bőrkarikán húzzuk át, csavarjuk a nyél körül és aztán csatoljuk be. Az ásótok a munka alatt felcsatoltan marad. A hosszúnyelű (utász) -ásó egységes ásó-lapátként szerkesztődött, mellyel mind a könnyű, természetes föld kiemelhető, mind a fellazított föld, homok és kavics lapátolható vagy dobható. Ezeket a célokat máskülönben a szúróásó és a lapát biztosítja. Az ásólapot Bessemer- vagy más acéllemezből sajtolják a fenti követelményeknek megfelelő alakúra, és a nyél befogadására félhüvellyel látják el. A hüvely vége külön, szívalakú lemezből készül, melyet az ásólapra szegeccsel erősítenek rá. A nyolc sajtolt szegecsfejet az ásólap mindkét oldalán kerekre és símára, azonban nem túlságosan laposra dolgozzák ki. A nyél száraz, hasított, egészséges göcsnélküli juharfából készül, mely a hüvelybe szabatosan illeszkedik be, hüvelygyűrű szorítja le. A hüvelygyűrű a hüvely dudorodásaihoz jól oda illeszkedik és eltolódás ellen szeg biztosítja. A nyélen deciméterbeosztás van, a fél méter két ponttal van jelölve. A hosszúnyelű (utász-) ásó munkája egyenlő 4 gyalogsági ásó munkájával egyazon munkás kezében. Ezért minden egyes esetben törekednünk kell, hogy a csapat szükség esetén harácsolás vagy utánpótlás révén hosszúnyelű szerszámhoz jusson. A szerszámok kezelése különböző, aszerint hogy laza vagy sűrű felállásban dolgozunk, az ellenség elől rejtve, vagy annak tüzében. Ha távol az ellenségtől, állva, laza csoportokban ásunk, az egyik kézzel fogjuk a nyelet, közvetlen a lap fölött, a másikkal a végén. Az ásólapot a lábunkkal nyomjuk a földbe. A kiemelt földet az elöllévő kezünk oldalára dobjuk. Ha messzire dobjuk a földet, az elöllévő kezünk lendítse az ásót, azután csússzék a nyélen vissza a másik kezünkhöz, mely közben a nyél végét erősen markolja. Ha a földet szét akarjuk szórni, lendítsük az ásót magunk köré, lapját kevéssé élre állítva. Fagyos, kemény földben csákánnyal vájt csatornákkal ássunk alá földtömböket, melyeket úgy döntsünk le, hogy ráugrunk vagy erősen ráütünk. Mélyen fagyott földet felmelegítéssel lazítsunk. Ha az ellenség előtt, fekve kell ásnunk, feküdjünk oldalunkra és vállunkra, szétterpesztett lábainkkal támaszkodjunk meg; az ásónyelet egyik kezünkkel a lap közelében alulról, a másik kezünkkel a végén felülről markoljuk meg. Gyalogsági ásóval háton fekve is dolgozhatunk. Kezdetben a hátbőröndöt vagy hátizsákot használjuk fedezékül. Az első rajvonal előjött, s a zászlóaljparancsnokom egy kukoricásba feküdt, én meg egy zabkéve mellett guggoltam. Jött az ellenség, tüzeltünk rettenetesen. Aztán lefújták a harcot, s visszavonultunk. De háromszáz embernél többet vettünk egy gödörbe belé. Mindaz, valami a rothadás által széjjeloszlott plántákból, fákból megmarad, vagy az állatok eledeléből, mint haszontalan dolog, elvettetik, a gazdáknál ganajnak neveztetik. Noha valósággal, még minálunk, ganajnak csak azt tartják, ami az istállóban készül. Ámbár ganajnak, majd annyi félét lehet mondani, amennyi féle testek találtatnak. Még egyet említek, amit magam is hasznosan próbáltam. A konyha és szappanozás mosadékát meggyűjtöttem, meghagytam az edényben rothadni, és vele a gyümölcsösben a veszni indult s fonnyadt fákat öntözvén, dicsérhetetlen ganajnak tapasztaltam. Idősebb fivérünk fölöttünk lakik. Ő vigyáz a földre, tartja a föld oszlopát. Ha nem törődne vele, hát összeroskadna a föld. Öreg már ez a föld! Unokáink már nem serdülnek fel rajta! És viszontlátjuk mind, aki meghalt. Ejön az éj, és a denevér leereszkedik, hogy végezzen velünk, a többi földlakóval. És a kék jaguár előjön, hogy felfaljon bennünket, a kék jaguár!

***